2024 november 1.
Krisztus már egészen közel van
Az Ég Isteni küldöttei újra és újra eljönnek, és kísérik, vezetik, tanítják az emberiséget. Az első tanító már olyan régen érkezett hozzánk, hogy lehetetlen lenne megmondani, mikor is jött. Herkules volt a neve, és utalt a nagy célra, amire az emberek törekednek, az utat vissza, az atyai ház felé. Egy újabb, már ismeretlen időpontban jelent meg Hermész is. Ő volt az első, aki nyilvánosan magáról, mint a „világ fényéről” beszélt. Később jött Vyasa, a nagy tanító, aki azt az egyszerű, de fontos üzenetet hozta, hogy a halál nem az élet vége. Attól fogva erősödött meg az emberekben az a gondolat, hogy valójában halhatatlan lelkek vagyunk. Az elmúlt évezredekben még sok isteni küldött jött el hozzánk – a szellemi hierarchia tanítói és vezetői – akik a korszaknak megfelelően hirdették az élet törvényeit, a fejlődés lépéseit, a lélek céljait.
Az elmúlt nyolcezer évre visszatekintve, a Napunk keresztülhaladt az Ikrek, a Bika, a Kos és a Halak világhónapjain, és ezeket az energiákat felerősítve sugározta a Földünkre. Most a Vízöntő kor kezdete előtt állunk. Nagyjából nyolcezer évvel ezelőtt az Ikrek korszakában, a szabadkőművesek testvérisége vezette az emberiséget. Úgy hatezer évvel ezelőtt kezdődött a Bika korszaka Mithrával, a világtanítóval, a Mithra-kultusz elterjedésével. Ezt követően, körülbelül négyezer évvel ezelőtt, a Kos kora következett, amiben Mózes bevezette a zsidó vallást, aminek sok gondolatát a keresztény vallás is átvette. Körülbelül két és fél ezer évvel ezelőtt jött Buddha, a nagy tanár, aki lefektette azokat az alapokat, melyek egy megvilágosodott élethez vezetnek. Tanította, hogy az emberek saját maguknak okozzák a nehézségeiket és szenvedéseiket, magukban hordozzák a kétségbeesésük és gyűlöletük okait. Mert az ember vágyai féktelenek, és főleg a mulandó és anyagi dolgokra összpontosulnak. Tanításai kibővítették Herkules és Vyasa üzenetét, ezeket pedig Shankaracharya, és a tanító, Sri Krishna további mélyreható tanai követték. És amikor elérkezett az idő, eljött Krisztus, és kétezer évvel ezelőtt – Jézuson keresztül – adta át az új korszak vezető gondolatait. Hirdette, hogy a szeretet egy isteni törvény, és ehhez tartozik a helyes emberi kapcsolatok kialakítása, éppúgy Istennel, mint az embertársainkkal. Ő volt az első, aki az emberiséget arra tanította, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk, hogy minden ember Isten Fia éppúgy, mint Ő. „Azért kell a léleknek rendszeresen visszatérnie a földi élet iskolájába, hogy keresztülmenjen a tökéletesedés folyamatain. Ez az újjászületés értelme és tanítása.” Krisztus az első nagy világtanító, aki két állatövi ciklusban is az embereknél marad. A Halak korában még Jézuson keresztül tevékenykedett, a Vízöntő korában viszont már Krisztus maga fog megjelenni. Már kétezer évvel ezelőtt is képletesen hirdettte, hogy a Vízöntő korában ő fogja vezetni az emberiséget: Megparancsolta tanítványainak, hogy menjenek be a városba, ahol találkoznak majd egy emberrel, aki egy vizeskorsót visz. Kövessék őt az emeleti terembe, és ott készítsék elő a közös vacsorát, amelyen velük együtt majd Ő is részt vesz. (Lukács 22:10-12) A tanítványok úgy cselekedtek, ahogy mondta, és megtörtént az utolsó vacsora. A vízhordó a Vizöntő jegy ősi szimbóluma: ember egy vizeskorsóval. A Vízöntő jegy alatt álló Nap felerősíti a Vízöntő energiáit, ami segíteni fog jobb kapcsolatot teremteni a népek között. Az elmúlt 2000 évben, a Halak korszakában, kibontakozott a tudás az emberiségben. Az elkövetkező időszakban pedig az emberek képesek lesznek „egy közös asztalhoz ülni, és Krisztus jelenlétével a kenyeret és a bort (az étel szimbólumait) megosztani egymással.” Ennek a „közös ünnepi étkezésnek” az előkészítése már folyik. Maguk a nagy tömegek azok, akik már végzik az előkészületeket. Ők azok, akik harcolnak, fáradoznak, és keresik a különféle nemzetekben a túlélésük biztosítását. Az egymással való megosztás mindig is a fizikai szinten kezdődik, és idővel minden emberi kapcsolat szintjén megvalósul. Így válik idővel a Vízöntő kora ajándékká az egész emberiség számára. Ezt a lehetőséget ugyan ma még elképzelni sem tudjuk, de ha visszagondolunk azokra az emberekre, akik a kereszténység első évszázadaiban éltek, az ő számukra ugyanilyen nehéz lett volna elképzelni a mi mostani civilizációnk fejlődéseit. A Halak kora ébresztette fel az emberekben a tudás iránti fokozott érdeklődést. Ugyanígy fogja felébreszteni az emberekben a Vízöntő – az összetartozás energiáin keresztül – a megfelelő kapcsolatok iránti képességet. Ma éppúgy, mint akkor, egy új kezdet előtt állunk, ma éppúgy, mint akkor, az Ég segítségét kérjük, ma éppúgy, mint akkor, a menekülők szállást keresnek, és ma éppúgy, mint akkor, az emberek Krisztus eljövetelére várnak. De ha meg-megállva visszanézünk, felismerjük, hogy milyen sok szeretet nyilvánult már meg az életünkben. Hisz a szeretet volt az, ami életet adott, és a szeretet az is, ami újra visszahív minket. Járjuk hát együtt az utat, tapasztaljuk meg együtt a szeretet fényt vető sugarait, és ismerjük meg együtt az élet nagy törvényeit, hogy észrevegyük mindazt a segítséget, ami az utunkat szegélyezi, hogy egyre tudatosabban éljük meg azt a szeretetet, amely kísér, és amely által a saját szeretet képességünk is mindig újra és újra lángra lobban. Tanuljuk meg együtt, hogy mi is az igazi szeretet. A szeretet, amely átöleli a világot. A szeretet, amely újra és újra egy magasabb valósághoz vezet. A.A. Bailey
