GONDOLATOK

Az éteri látásmód kibontakozó képességei egy egészen új világot nyitnak majd meg az emberiség számára, ha a finom anyagú síkok szépségei láthatóvá válnak, és az energetikai erőközpontok sugárzó színei fogják az új tanítások alapját alkotni.

Ennek az új képességnek a kialakulásával a Vízöntő-kor egyik legnagyobb változása történik meg, ami meg fogja változtatni a halálhoz való hozzáállásunkat is. Az emberiség felismeri, hogy a fizikai halál csak egy új és egy szabadabb állapotba való átmenetet jelent. Hiszen a lélek, az inkarnációk hosszú utazásai alatt újra és újra testet épít magának, amelyen keresztül részt tud venni az életben. És ha a test megöregszik és kimerül, a halált örömmel várja már, mert az az átmenet a megújulás és az újabb tapasztalatok lehetőségeihez.

Egyre inkább együtt fognak működni az orvosok és a gyógyítók is. A szakosodás ugyan már számos területen, jelentős haladást ért el, de az egy bizonyos területre való specializálódás gyakran vakká is tesz más területek iránt. Így ma már a legkülönbözőbb szakemberek is együtt dolgoznak a betegek érdekében. Szakorvosok egyre inkább kapcsolatban állnak homeopatákkal, természetgyógyászokkal, vagy olyan specialistákkal, akik a finom anyagú síkok csakráin keresztül irányítják a testben az energiaáramlást. Az asztrológia is egyre elfogadottabbá fog válni, hogy jobban megértsük a magunkkal hozott sajátosságainkat, és a sugarak mintái által felismerjük az életünk témáit.

Az utolsó Vízöntő-korban, úgy 26.000 évvel ezelőtt, az emberiség nagy része még kis csoportokban élt, szétszóródva szerte a Földön. Néhány késő atlantiszi leszármazott – mint például Poszeidón vagy néhány dél-amerikai kultúra – kivételével főként vadászok voltak, és leginkább nomád életmódot folytattak az állatok évszakok szerinti vándorlását követve, míg egyesek mint juhászok vagy halászok éltek.

Ennek a sok különböző csoportnak egy nagyobb egységben történő egyesülését a Vízöntő-energiái segítették elő, ami a vadászatot is biztonságosabbá és sikeresebbé tette. Európában – például Spanyolországban és Franciaországban – a barlangrajzok egy magas szintű állapotról tanúskodnak, ami művészeti és mágikus téren is kifejeződött. A nagyobb egységek lehetővé tették, hogy a csoportok hosszabb ideig is egy helyen tartózkodjanak, ami által fokozatosan kialakult az agrártársadalom, és tanyák, falvak, végül kisvárosok jöttek létre.

Minden népcsoport feladata a tudatosságnak egy speciális eszközét kifejleszteni. Az első fajnak, a lemuriainak, a fizikai testet kellett tökéletesítenie, hogy ez a korai embertípus fizikai tudatosságot érjen el. A következő fajnak, az atlantiszinak a célja az volt, hogy az asztrális síkot, az érzés képességét fejlessze ki magában, ami sokaknál még ma is a legerősebb tudat-hordozó, és legtöbbször asztrálisan is polarizált. A mi jelenlegi fajunk feladata a mentális képességünket tökéletesíteni, amit jelenleg még leginkább csak a konkrét formájában használunk. A gondolataink vívmánya a mai tudomány és technika.

Így a jövő nagy tudatváltozásai valószínűleg a politikában és a tudományban fognak bekövetkezni. Hisz csak a politika és a tudomány fordulata lesz képes a jelenlegi struktúrákat új formába önteni.

A kérdés ma: „Mit tud mindehhez az egyén tenni, és mit tud elérni?” A válasz: „A gondolkodás erejét használni, és gondolatokat továbbadni. Gondolatformákat, amelyek az emberi tudat változását elősegítik.”

A kreativitás nem más, mint az isteni teremtőerő megnyilvánulása, a lélek leglényegesebb célja. A szellem hierarchiája is így működik. És mindazok, akik már kibontakoztatták magukban az intuíciót, érzékelik ezeket a sugárzó, támogató és ösztönző energiákat, és a testvéri szeretet kötelezettsége által továbbítják a világ felé.

A tudatosságot fejlesztő munkát még azok a lelkek is támogatják, akik jelenleg nincsenek is fizikai testben. De a meditáción keresztül mindenki össze tud kapcsolódni a lélek-testvéreivel, a lélek-csoportjával, és megélheti a segítséget, a kíséretet, és azt, hogy vezetik.

Mert mindarra, amit a tudatosan élő és gondolkodó ember sugároz, reagál minden nem tudatosan élő is. Ez érvényes akár a politika, akár a tudomány, akár a tudatot szélesítő spirituális impulzusok körében is. Mert a gondolatok felismeréseket szülnek.

Ám ha ezeket a felismeréseket nem fogjuk az életbe, a mindennapokba integrálni, akkor azok pusztán a valóságtól való menekülés eszközévé válnak.