2024 október 1.
A kibontakozó élet
A Föld újra és újra változtatja arcát, és az emberiség az újonnan született földekre vándorol megy tovább. A sziklás föld első fejlődési szakaszaihoz képest a mai természeti jelenségek – földrengés, vulkánkitörések és árvizek – enyhének tünnek, hiszen az évmilliók ciklusai alatt kontinensek süllyedtek a mélybe, és új földrészek emelkedtek ki a tengerből. Az állandóan változó Földön a túlélők azokon a területeken találtak menedéket, amelyek ugyanolyan lassan emelkedtek ki az óceánból, mint amilyen lassan az emberek egykori hazája a tenger mélyére süllyedt.
Bolygónk az emberiséggel egyőtt fejlődik tovább. Sok millió év óta folyamatosan változik Földünk szinpada, de mindig összhangban az emberi fejlődés törvényeivel. A régi tanok hét nagy ciklusról, hét nagy emberfajról beszélnek, valamint arról, hogy az egyes gyökérfajok más és más földrészeken fejlődnek. Mert ahogy a Földnek, úgy a viznak is szüksége van nyugalomra, megújulásra, új erőkre és medrének változására. Ezért a Föld és a víz is időközönként újraosztja a területeit, de az ilyen átalakulások révén időnként a klima és néha a Föld tengelye is módosul. Mint ahogy minden ember egyik napról a másikra, egyik életből a másikba halad tovább, hogy újra és újra felvegye és továbbvigye a munkáját, ugyanúgy tünnek el és nőnek fel újból egész civilizáciok. Mert minden inkarnálódó lélek azokkal a helyekkel és körülményekkel találkozik, amelyek által a következő lépéseit megteheti. A karmikus törvény sohasem követ el hibát! Sem akkor, amikor egyes embercsoportokat egymáshoz vezet, sem akkor, ha egyes emberek vagy nemzetcsoportok találkozását teszi lehetövé. Hisz az egyének és a fajok úgy fejlődhetnek tobább, ha a magasabban fejlettek kapcsolatba kerülnek a még fejlődésük az alacsonyabb fokán. Az emberiség a fejlődése során már a Föld legkülönbözöbb részeit népesitette be aszerint, ahogy a földgolyó egyre nagyobb területei váltak lakhatóvá. Az első, az emberi faj azon a kontinensen élt, ami ma az Északi-sark vidéke. És a források szerint az utánuk következő faj az ázsiai földrész északi részét népesitette be. Az első lakott földrész földrajzi szempontból a mai Északi-sark területén helyezkedett el, de erről, és az első emberek eredetéről nagyon keveset tudunk. A második benepesedett földrész az az ország volt, amelynek előhegységei az Északi-sarktól délre és nyugatra húzódtak, és amely magába foglalta a jelenlegi Észak-Ázsia teljes területét. Ez a föld nyújtott életteret a második gyökérfajnak. A harmadik faj, az első nagy civilizáció, Lemuriában élt – ahol a mai Csendes-Óceán terül el – és Észak- és Dél-Amerika partjaitól egészen a mai Ázsiáig terjedt. A Csendes-Oceán ma látható elszórt szigetei pedig az egykori Lemurai hegycsúcsai voltak. A Lemuriai nép emberei között nagyon nagyok voltak a különbségek: a primitivektől egészn a zsenkig, és akárcsak napjainkban, végletes materializmus és önzés uralkodott közöttük, az ehhez tartozó irigységgel és háborúskodással együtt. De már ekkor is éltek emberek, akik felismerték a belső fényüket és tudásukkal, és ezeknek a törvényei szerint éltek. Ezzel meg is alapozták az emberiég tovább útját. Mert amikor egy faj a ciklusa végére ér, felváltva vagy a tüz, vagy a viz pusztija el. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem százezer éves ciklusokon át, miközben fokozatosan kialakul a következő faj. Lemuria sorsát vulkánkitörések, földalatti rengések sorozata, és a tengerfenék felszakadása pecsételték meg. Lemuria maradványai ma Kaliforniának egy része, ugyanigy Ausztrália az őslakóival, az elszigetelt állat- és növényvilágával, valamint a Csendes-óceán szigeteinek egy része. A negyedek földrész, a negyedik nagy faj lakhelye, Atlantisz volt. Ez a hatalmas kontinens kiterjedt arra az egész területre, amit ma az Atlanti-oceán fed be. ( A Gondolatok tovább Novemberben )
