2024 szeptember 1.
Krisztus és a hierarchia, energia az életformáknak az egész világegyetemben
Az energia, a világegyetem alapja, energiaforma minden életformában. Az energiaformák az élet-kifejeződésükben minden megnyilvánulási formában – kicsiben vagy nagyban – energia-elosztóként működnek. A Halak korszakában a tényeket inkább az érzelmeinkkel éltük meg, de ma, a kezdődő Vízöntő-korszakban már többen a gondolatokkal és intelligenciával is. Így jelenleg a korszakok közötti utakon, az evolúció lépcsőin járunk.
A kormányok, az egyházi szervezetek és minden csoport energia-elosztó és energiatároló is. Az emberiség maga is egy hatalmas energiaközpont, amely hatást gyakorol a természet alsóbb birodalmaira, de a saját szféráján belül is fenntartja az energiák kölcsönhatásának rendszerét. Ugyanez vonatkozik minden emberre, aki a tetteiben és a beszédében energiát ad tovább, mert az energiahatások energia-elosztóként működnek. A fejletlen ember nincs tudatában ennek a ténynek, és ha irányítja is az energiáját, annak nem lesz jelentős hatása. De a fejlődés előrehaladtával egyes férfiak és nők ereje növekszik, és nagyobb jelentőségűvé válik. Dinamikus energia-elosztóközponttokká válhatnak, és – kimondott vagy leírt – szavaik és tetteik messzemenő hatásokat váltanak ki, és jelentős eredményeket érnek el. A háború (1914-1945) alatt Krisztus és a Hierarchia látta a haldokló világot. Emberek és formák haltak meg mindenütt, mint ahogy a régi eszmék is. Szervezetek és csoportok tűntek el, és a halál kísértete gazdag zsákmányra talált. A pusztulás jellemezte a látható világot éppúgy, mint az érzések és gondolatok finomabb birodalmait. Krisztus és tanítványai nehéz feladata volt egyrészt arról gondoskodni, hogy semmi olyat ne támasszanak fel, ami régi és nemkívánatos, ne élesszék fel azt, ami fennmaradt, és ne újítsák meg azt, ami értelmetlen és céltalan. Mivel az energia az élet közvetlen áramlása, lehetőségünk és felelősségünk, hogy új képességeket, új teremtést, új világot és új civilizációt hozzunk létre. A reakciósok világereje, a politika és a vallás szenvedélyesen vágyak a régi formák újjáélesztése. Teljes befolyásukkal, minden energiájukkal és tettükkel igyekeznek akadályozni az újat. A progresszív erők pedig azért harcolnak, hogy az új meghaljon, és a régiből megmaradjon mindaz, amit még hasznot jelenthet. A Világ Szolgálóinak Új Csoportja a „nemes középutat” (Buddha nevezte) járja,, mert a méltó módon eltemetik a régi formákat, és jóakarattal megprobalni az újat. Igy, ami a múltban is hasznosnak és jónak bizonyult, ma lehet valami élő és új csirája, és magában rejtheti a teremtést. A. A. Bailey
