2024 július 1.
Krisztus, a Vízöntő-korszak előhírnöke
Olyan könnyű figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Krisztus, aki a Halak korszakában világosan látta feladatát az emberiség tanítójaként és szellemi vezetőjeként, ugyanolyan világosan látta azt a munkát is, amelyet akkor szándékozott elvégezni, amikor ez a korszak véget ér, és az új csillagászati ciklus elkezdődik.
Az átlagos keresztény furcsa módon nincs tisztában azokkal az időszakokkal és ciklusokkal, amelyeken bolygónk a Nap haladásának következményeként keresztülmegy. A jelenleg kétes értékű asztrológiai tudomány mellékvágányra szorította a csillagászat iránti jogos emberi érdeklődést és a Nap állatövön való áthaladásának spirituális értelmezését. Az Újszövetségben azonban világosan megmutatkozik ez a felismerés, és átszövi a bibliai történetek bemutatását; ugyanez vonatkozik az Ószövetségre is. Mi más volt Izrael fiainak bűne a sivatagban, mint a visszaesés a régi Mithrász-kultuszba, amely azt a korszakot jellemzi, amikor a Nap „a Bika“ jegyében állt, ahogy azt csillagászatilag nevezik. Leborultak az aranyborjú előtt és imádták azt, elfeledve annak a Kos-korszaknak az új tanítását, amelybe egykor beléptek; a kecske vagy kos tanítása köztudottan áthatja az egész zsidó történelmet. Elfelejtik azt a tényt, hogy Krisztus az új korszak tanítója volt (amikor a Nap a Halak állatövi jegyébe lépett), noha ez az időszak egyértelműen megmutatkozik a Halak szimbólumában, és ez a szimbolika mind a négy evangéliumban megtalálható. A hal szimbóluma a Halak asztrológiai jele, és ez ősidők óta így van. Krisztus azonban előre látta jövőbeli munkáját is, amelyet a Vízöntő korszakában szándékozott elvégezni. Igy a következő jegyben, amelybe a Nap belép, de az „Eltűnése“ elött utalt a Vízöntő-korszak szimbólumára, és az akkor elvégzendő feladatára. Tizenkét tanítványával egy lenyűgöző eseményt jelenített meg, amely előrevetítette azt a munkát, amelyre kétezer év múlva, a Halak korszakának vége után készül. Utasította a tanítványait, hogy menjenek be a városba; ott találkoznak egy férfival, aki egy kancsó vizet visz; kövessék őt a felső szobába, és ott készítsék elő az étkezést, amelyen ő is részt vesz velük (Lukács 22:10). A tanítványok az utasítás szerint cselekedtek, és lezajlott az utolsó vacsora. Napunk most lép be a Vízöntő jegyébe, amelynek az ősi szimbóluma egy vízhordó: egy vízzel teli kancsót tartó férfi. A Nap belépése a Vízöntő jegyébe csillagászati tény, A jelen korszak nagy szellemi vívmányát és evolúciós eseményét az emberiség valamennyi népének közössége és kölcsönös emberi kapcsolatai jelentik; akkor az emberek képesek lesznek asztalhoz ülni Krisztus jelenlétében, és megosztani egymással a kenyeret és a bort (az étel szimbólumait). Ennek a (szimbolikus értelemben vett) „közös lakomának“ már folyamatban vannak az előkészületei. Maguk a nagy tömegek azok, akik elvégzik ezeket az előkészületeket: küzdenek és gyötrődnek, és törvényekkel igyekeznek biztosítani a nemzetek gazdasági fennmaradását; az élelmezés kérdése minden ország törvényhozóinak fő témája. Ez a „megosztás" fizikai szinten kezdődik, és minden más emberi kapcsolatban is igaznak fog bizonyulni. Ez lesz a Vízöntő-korszak nagy ajándéka az emberiség számára. Ám az egyház ezt figyelmen kívül hagyta, és a papsága nem tudja kimagyarázni azt a tényt, hogy a zsidók továbbra is az aranyborjú imádatát részesítették előnyben, valamint, hogy a zsidó jogrendszer a Kos-korban a bűnbak vagy kos szimbólumát használta, és végül, hogy a keresztények a keresztény korban (a Halak korszakában) erőteljesen hangsúlyozták a hal szimbólumát. Krisztus azért jött, hogy véget vessen a zsidó jogrendszernek; ennek, mint vallásnak, el kellett volna tűnnie, miután elérte csúcspontját, amikor a Nap a Kos jegyéből a Halak jegyébe lépett. Ezért úgy mutatkozott meg előttük, mint az ő Messiásuk, aki a zsidó fajon keresztül jelenik meg. Azzal, hogy elutasították Krisztust, mint Messiást, a zsidó faj szimbolikusan és gyakorlatilag a Kos jegyében, a bak jegyében maradt. (Ismét csak szimbolikus értelemben) először be kell lépniük a Halak korába, és fel kell ismerniük a Messiásukat, amikor Ő a Vízöntő-korszakban visszatér. De ha nem teszik, akkor visszaesnek a régi bűnbe, azaz ellenállnak az evolúciós folyamatnak, és hajthatatlanok maradnak. A sivatagban elutasítottak mindent, ami új és szellemi volt; kétezer évvel ezelőtt Palesztinában újra megtették; vajon a következő alkalommal is meg fogják-e tenni? A zsidókkal az a nehézség, hogy megelégszenek egy majdnem ötezer éves vallással, és a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják a változásra. Krisztus előre látta a Vízöntő-korszak közeledtét, és képi formába öntötte megnyilatkozásait, hogy ezen a módon megőrizzen számunkra – évszázadokon keresztül – egy olyan profetikus eseményt, amelynek értelmezése csak napjainkban és korunkban lehetséges. Csillagászatilag még nem vagyunk kitéve a Vízöntő-korszak teljes befolyásának, még csak most szabadulunk ki a Halak-korszak hatása alól; a Vízöntő teljes energiaáramlása még nem érezhető. Mindazonáltal minden év közelebb visz bennünket az erőközponthoz; fő hatása annak a felismerésére készteti az embereket, hogy az emberiség legbensőbb lényegét tekintve egység, az embereknek osztozniuk kell, együtt kell működniük, és egy új világvallás van kialakulóban, amelynek vezérlő elvei az „egyetemesség” és a „beavatás” szavak lesznek. Ha a „beavatás” szó azt a folyamatot jelenti, hogy „belemegyünk valamibe”, akkor minden bizonnyal igaz, hogy az emberiség ma, a Vízöntő-korszakba lépve, valódi beavatáson megy keresztül. Ekkor lesz kitéve azoknak az energiáknak és erőáramlatoknak, amelyek lebontják a szétválasztó gátakat, és az valamennyi emberi lény tudatát egyesítik és összeolvasztják egy olyan egységben, amely a Krisztusi Tudatosságot jellemzi. A. A. Bailey: Titkos tanok
