2023 november 1.
Az élet hullámai
Az élet hullámaiban vagyunk, megéljük a tapasztalatainkat, megéljük az útjainkat. A nagy és a kis ciklusokban megtapasztaljuk a világosság és a sötétség váltakozásának játékát, az évszakok változását és a Föld mindennapos forgását a Nap körüli éves pályáján. Észleljük és csodáljuk a vizet, az óceánokat, a nagy lélegzetet, ami óramű pontossággal hozza magával az apályt és a dagályt az egész Földön. Ezeket a ritmusokat semmilyen emberi erő nem tudja megváltoztatni. Az esővíz is behatol a földbe, amit minden fa és növény magába szív. A felszálló pára hamarosan felhőkké sűrűsödik, hogy aztán eső és hó formájában ismét visszatérjen a földre. És a ritmus megtörtént.
Ez a saját szívverése a legkisebb fűszálnak éppúgy, mint az óriási fának. Ám ezek a misztériumok annyira hétköznapivá váltak, hogy már rég nem érzékeljük ezt a csodát. Este lefekszünk aludni, hogy másnap reggel egy új időszakra, új tevékenységre ébredjünk. Ugyanígy kezdünk minden új életet csecsemőként, éjjelente a növekvő gyermek állapotát éljük, majd ifjúkorra virradunk, és megérünk az életünk déli óráira. Ezután visszafordulunk az ittlétünk ívén, és lelassulunk, hogy az öregkor hosszúra nyúló árnyékában pihenésre találjunk. Újra és újra lehetőséget kapunk, egy új testtel, egy újszülött friss elméjével, hogy be tudjunk lépni egy következő körbe. A számtalan életünk mindegyike olyan, mint a mini ciklusok a naprendszerünk életciklusának nagy ívén, amelyek ritmikusan ismétlődnek az univerzumban. Ez az idő szívverése, a fogaskerekek a nagy kerekeken belül. Így követi egymást szakadatlanul a tegnap, a ma és a holnap. Az egyik faj ciklusának vége összeolvad a következő faj ciklusának kibontakozásával. Egy meglévő magas kultúrába megérkezik egy eljövendő új embertípus a maga kultúrájával. Ma egy olyan modern civilizációban élünk, amely elért egy bizonyos csúcspontot, a szellemi és anyagi fejlődés egy kiváló szintjét. De a régi rend mégis meginog, mert a végéhez közeledő ciklus küzdelmei keverednek az új kor szülési fájdalmaival. Ám ez új utat nyit majd egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb fejlődés felé. Az ember és a természet közötti szoros kapcsolat lehetővé teszi, hogy egy olyan fontos eseményt, mint egy nagy ciklus kezdete és vége, együtt éljünk meg a fizikai, szellemi és lelki ciklusokon keresztül. Ezáltal civilizációk és nemzetek születnek, növekednek, fejlődnek, amíg el nem gyengülnek és el nem pusztulnak. A spirituális Én szívverése éppúgy elkísér minket a földi megtestesülésbe, ahogy a lélek otthonába is, hogy ott ismét felkészüljünk a tapasztalatoknak egy új ciklusára.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
