2023 szeptember 1.
A vallások eredete - V. rész
Aki Isten nevében tanít, az hatalomra is elér
Az iszlám vallást Mohamed próféta (i. sz. 570-632) alapította Mekkában. Mohamed 40 éves korában ébredt rá prófétai küldetésére, igehirdetései azokra a kinyilatkoztatásokra hivatkoznak, amelyeket rendszeresen kapott. A végső idők eljövetelét hirdeti, és bűnbánatra, jótékonyságra buzdít. Számos csodát is tett: étel adott, gyógyított és vizet osztott. Első követőit Mekka külvárosának szegényei és rabszolgái között találjuk. A hatalmasságok féltek a befolyásától, ezért elutasították őt. Amikor meg akarták ölni, Mekkából Medinába vándorolt, és megkezdte a harcot a „hitetlen” mekkaiakkal. A 10 éven át tartó harcok és az azt követő fegyverszünet után megkezdődtek a „zarándoklatok” vissza Mekkába, amit maga Mohamed vezetett.
Az iszlám szó engedelmességet, odaadást jelent, és a legfőbb érték azoknak a muszlimoknak, akik a Korán szerint élnek. A Korán Mohamed kinyilatkoztatásainak gyűjteménye, de egyben a muszlimok szent írása, akárcsak Mózes Tórája a zsidók és Jézus Evangéliumai a keresztények számára. Az alapító halálát követően az iszlámnak három ága alakult ki: a szunnita, a síita és a háridzsista. Mindhárom irányzatban Allah (arab: Isten) a legfőbb lény, a dogma a törvény, a jog a „saría”. Ez áll a középpontban, így az iszlám egy törvényvallássá vált. A muszlimok vallási, társadalmi és politikai élete, gondolkodásmódja és életmódja tehát gyökeresen eltér a nyugati világétól. A korai iszlám misztikus mozgalma a szufizmus volt. Nevét a „suf” (arab: durva gyapjúszövet) szóról kapta, amelyből azoknak a misztikusoknak és aszkétáknak a ruháit készítették, akiknek köreiben a szufizmus kialakult. A kezdetben szigorú aszketikus vallásosságba – amit a 9. századig a világtól való elmenekülés és a világi életről való lemondás jellemez – később beszivárgott a misztikus szeretet megfogalmazása. A 13. században aztán az iszlám misztikusok vallási jellegű testvériségeket alakítottak, amelynek tagjait a 17. század óta Európában derviseknek (perzsa: koldus) nevezik. A szufizmust az aszkézis és a meditáció jellemzi. A dervisek egy vallási elöljárónak vannak alárendelve, és csak koldulásból, kegyes adományokból élnek. A szúfizmus a spirituális dimenzió az iszlám vallásban. Az út a béke elérésére - először önmagunkkal, majd a társadalommal és végül Istennel. Isten minden dolog teremtője, és minden teremtményt is szeret.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
