2020. december 1.
Várjuk Krisztust
Reménnyel és bizalommal várjuk Krisztust, mint gyermek az édesapját, hogy velünk lesz, és segít rendbe tenni a világunkat. Hiszen már 2000 évvel ezelőtt is azt üzente Jézuson keresztül: „Az idők végén újra veletek leszek”. És ez az idő, ez a korszak lassan már a végére ér, a segítségbe vetett reményünk pedig egyre csak nő. Az egész emberiség vár és reménykedik. Napjainkban úgy tűnik, mintha „feje tetejére állt volna a világ”! Meggondolatlan és határtalanul önző vállalkozásaink az élet legkisebb sejtjeire is hatással vannak, melyek ezáltal elhagyják a rendjüket és határaikat, és elképzelhetetlen káoszt okoznak az életben az egész világon. A történelem az élő tanúja annak, hogy minden új korszak kezdetén megjelenik egy tanító, egy világmegváltó, egy avatár, egy közvetítő Isten és az emberek között.
A mesterek utoljára körülbelül 98.000 évvel ezelőtt – az atlantiszi kor vége felé – tevékenykedtek nyíltan a világban. Annak a háborúnak a végén, amely elpusztította az atlantiszi civiliázót és a kontinens egyes részeit – melyeknek a maradványa a mai Észak- és Dél-Amerika. Ezután a mesterek visszahúzódtak a hegyekbe vagy sivatagokba, és azóta is ott tartózkodnak. Csak néhányan dolgoztak közülük továbbra is látható módon a világban. Most azonban a mesterek újra kezdik elfoglalni helyüket a világban, mégpedig úgy, hogy mi is felismerhessük őket mint az emberiség mestereit, tanítóit és irányítóit. És ez a folyamat már meg is kezdődött! A mesterek, akik távoli hegyekben és sivatagokban élnek, már régóta tudják, hogy előbb vagy utóbb vissza fognak térni a hétköznapi világba. Ez hozzátartozik az evolúciójukhoz, az úgynevezett Magasabb Evolúcióhoz, amely kívül esik a mi Naprendszerünkön. A mesterek már elérték a számunkra meghatározható tökéletességet, a bolygónk pedig lehetőséget ad nekik a szolgálatra. Az előőrs, az első mesterek, már 1975-ben megérkeztek – egyikük New Yorkba, másikak Londonba, Genfbe, Darjeelingbe/Indiába és Tokióba. Később még két mester követte őket, egyikük Moszkvába, másikak pedig Rómába ment. A Rómában tevékenykedő a legismertebb az összes mester közül: Jézus mester. A hierarchia 62 tanítványból áll, a világtanító pedig Maitreya, a Krisztus. De vajon hogy fogják hívni az emberiség új tanítóját, amikor eljön az idő, hogy nyíltan a világ elé lépjen? Ha Krisztusnak nevezi magát, hogyan fogja vezetni a zsidókat, a hindukat, a mohamedánokat és a buddhistákat is? Ha pedig Maitreyának nevezi magát, akkor a keresztények, zsidók és más vallás hívői nem hallgatnak majd a szavára. Ám Ő egy világtanító, így nem vallási vezető, hanem spirituális nevelő, a szó legtágabb értelmében. Saját, valódi természetére fogja tanítani az emberiséget, hogy megértsük: mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és mindannyiunkban isteni szikra ég. Egy teljesen új időszak kezdődhet, ha a mesterek ösztönöznek bennünket, és segítik a fáradozásainkat. A mesterek ébresztik fel bennünk a telepátia képességét is, amellyel egyébként minden ember rendelkezik. Hiszen a mesterek nem beszélnek, hanem együtt gondolkodnak egymással. De hogyan is nézne ki a világ, ha nem lenne többé lehetőség hazugságra…? Az előző korszakokban az isteni küldöttek csak egyházakon vagy filozófiai iskolákon keresztül tudtak hatást gyakorolni, ezúttal azonban a mindennapi élet gyakorlati világában várjuk a megjelenését. Már több millió ember van világszerte, akik egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a hierarchia létezése iránt, akik hisznek a bölcsesség mestereiben, és akik nem fognak meglepődni, ha Isten fiainak ez a csoportja összegyűlik Krisztus, a nagy vezető körül, és nyilvánosan is megjelenik. Hiszen az ezoterikus és okkult filozófiák képviselői az elmúlt évszázadban már sok információt közzétettek a hierarchiáról és a halál utáni életről. A láthatatlan világból érkező útmutatás és gondoskodás is bizonyította egy belső szellemi világ létezését. Így sok ember és csoport áll már készen arra, hogy újra fogadja Isten küldötteit a Földön. A most kezdődő korszak tudatosítani fogja minden nép összetartozását, így kölcsönös emberi kapcsolatok jönnek létre a táplálék közös megosztására, melynek előkészületei már meg is kezdődtek. Már sokan próbálják törvényekkel biztosítani a különböző nemzetek gazdasági létfenntartását, az élelmezés kérdése pedig már minden ország valamennyi törvényhozója számára elsődleges fontosságúvá vált. Az egymással való megosztás elve a fizikai síkon kezdődik, és fokozatosan ki fog terjedni minden más emberi kapcsolatra is. Az egész fejlődésünk alatt, Krisztus és a mesterek voltak a vezetőink és tanítóink. Ők inspirálták mindazokat, akik készek voltak tovább fejlődni. Az emberiség történelmének egyetlen pillanatában sem voltunk egyedül, segítség nélkül.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
