2019. október 1.
A lélegző élet
A tudatos lélegzés mindig is a tudatossá válás útjaihoz tartozott. A ritmikus lélegzet tudatos befogadásának, tudatos megélésének és tudatos elengedésének a gyakorlása. A tudatos lélegzés a nagyobb ritmus, a látható és láthatatlan világok közötti örök kölcsönhatás megértésének a kapuja. A nagy kozmikus lélegzet és annak ritmusa kíséri az emberiséget egyik napról a másikra, egyik életből a másikba, az előző napról a következőre, az előző életből a következőbe. A kozmikus törvény az, ami a kisebb és nagyobb ritmusaival vezet minket. Ezek a ritmusok kísérik az újjászülető lelkeket is arra a helyre, azok közé a körülmények közé, melyek segítenek megtenni a következő lépésüket. Ugyanígy keletkeznek és tűnnek el egész civilizációk is, ha a fénykoruk lehanyatlik, hogy egy új fordulat után egy újabb képességet érjenek el.
Mindez éppolyan természetes, mint a mindennapi életünk egymással összefonódó változásai és eseményei. A tegnap, a ma és a holnap összeolvad egy folytonos mozgásban. Ahogy a természetben is évről évre kirügyezik az ágakon az ébredő életerő, akkor is, ha a hervadó levelek még maradni szeretnének. Napjainkban új energia áramlik a Földre, hogy támogassa a fejlődésünket, ez viszont nagyobb belső nyitottságot vár el tőlünk, hajlandóságot az ismeretlennel való találkozásra. Megkívánja, hogy hátrahagyjuk a régi gondolkodási formákat, a kedvessé vált régi elképzeléseinket, és helyet készítsünk az újnak. Az ég már végtelen idők óta közvetíti a szeretetét felénk. De mi ezeket az üzeneteket mindig csak a saját gondolkodásunk keretei között, a lehetőségeinknek megfelelően tudjuk értelmezni, és szavakba önteni. Így az ég mindig újabb és újabb üzenetet küld, újra és újra emlékeztet minket a szeretetére, hogy egyszer valóban megértsük: Ő a közvetlen közelünkben, velünk van. Tehát az útjainkon megismert igazságok mindig csak részigazságok, hogy egyszer felismerjük: minden üzenet – a lépéseinknek megfelelően – csak része egy nagyobb Egésznek, a szeretet mindent átfogó törvényének. Korunk központi témája, hogy még mindig túlságosan ragaszkodunk a régi gondolatainkhoz, és nehezünkre esik elengedni azokat a „valóságokat”, amelyek már gyermekkorunk óta bennünk élnek. Ezért minden új gondolathoz – függetlenül attól, hogy az egy új vagy régi igazság – a megszokott válasszal állunk. Öröklött gondolatokban élünk, és ha a mondottak nem egyeznek a saját igazságunkkal, gondolkodás nélkül elutasítjuk őket. A ritmus törvényeinek az ismerete, ahogy a lét lüktetésének az ismerete is, segít nekünk megérteni, hogy az élet változásból, átalakulásból és folytonos megújulásból áll. Napjainkban a világ új szellemi energiákkal itatódik át. Néhányan már érzik is, hogy erősödnek, sokan mások viszont még jobban körül határolják, még erősebben védelmezik azt, ami a sajátjuk. A fejlődés szelleme szeretné békésebb időkbe vezetni az emberiséget, megváltoztatni az emberek és nemzetek mélységesen egoista és önző életfelfogását. De ha szeretnénk megtapasztalni a határtalan végtelenséget, el kell engednünk a behatárolt gondolkodásunkat. Egy új kozmikus ciklus kezdetét éljük meg. Egy már a végéhez érő időszak küzdelmeit, ahogy egy érkező Új szülési fájdalmait is. De mindez a kezdete annak az útnak, amit a jobb emberi kapcsolatokhoz, egy békésebb jövő felé tudunk ma építeni. Micsoda öröm és mekkora lehetőség segíteni felépíteni egy új világot, és lelkünk minden képességével az ég céljaival összhangban, vele együtt alkotni!
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
