2019. július 1.
A lélek útjai
Mindig újra születünk, és a halálon át ismét elhagyjuk a Földet. Örökké élő lelkünk újra és újra eljön, hogy az anyagi síkon újabb tapasztalatokat szerezzen, a halál által pedig újra visszatér. Ez hasonló ahhoz, ahogy mi is – céljainknak megfelelően – minden nap felveszünk valamilyen ruhát, amit aztán este leveszünk, és mégsem tartjuk az egyes napokat külön életeknek. Ha minden inkarnációnkra emlékezhetnénk, felismernénk, hogy mint lélek csak egyetlen életünk van, amit már az örökkévalóság óta élünk. Minden inkarnációnkban különböző személyiségekben és különböző körülmények között élünk. Éltünk már éppúgy férfiként, mint nőként is, voltunk már gazdagok, ahogy szegények is, éltünk különböző rasszokban, eltérő vallásokban, az összes lehetséges bőrszínnel. Ugráltak már körül minket királyi módon trónörökösként, ahogy hagytak is magunkra korán lelencként. Voltunk szupersztárok, ahogy koldusok is, éltünk muszlimként, ahogy keresztényként is, de mindezeken a tapasztalatokon keresztül tanultuk újra és újra megérteni az életet, a szeretetet, Istent és önmagunkat.
Mindannyian ugyanazt gyakoroljuk, csak más feladatokon keresztül. Lehet, hogy egyszer egy kis Fiattal utazunk, és bosszankodunk, hogy egy hatalmas kamionon elállja az egész utcát, míg a következő alkalommal talán egy óriási teherautó kormányánál ülünk, és szívjuk a fogunkat ezek miatt a kis pléhdobozok miatt, amik olyan könnyen átvágnak mindenhol. Senki sem értékesebb vagy értéktelenebb, mint a másik, mindenki azért van itt, hogy megtanuljon valamit. Előbb vagy utóbb emlékezni fogunk rá, hogy már mi is voltunk olyanok, mint azok, akik most az idegeinkre mennek. Lépésről lépésre fejlődünk, és mindig egy kicsit jobb megértéssel és nagyobb átérzéssel állunk hozzá az élethez, és azokhoz, akik velünk vannak. Számtalanul sok földi életet élünk át, míg felismerjük, hogy az élet, amit élünk, ugyanaz, mint más életek. Hogy az élet, amit élünk, megegyezik azokéval is, akiket szeretünk, de azokéval is, akikre haragszunk. Mindannyian lelkek vagyunk az egy szellemből. Mindannyian a tapasztalatok útját járjuk. Mind ugyanazt a levegőt osztjuk meg ezen a bolygón, és akármit is teszünk ezzel a levegővel, az éppúgy hatással lesz másokra, mint ahogy ránk is. Ugyan áltathatjuk magunkat, hogy annak a levegőnek, amit Afrikában belélegeznek az emberek, semmi köze sincs ahhoz, mint amit mi Európában belélegzünk... A politika igyekszik a térképre vonalakat húzva különböző országokra osztani a Földet. Így az idő múlásával már azt is gondoljuk, hogy „az én országom jobb, mint a tiéd”, mintha az egyik országban értékesebb lenne az élet, mint a másikban. Minden élet egyformán értékes. Hisz azt sem tudjuk, hogy melyik országba visz majd minket a következő inkarnáció, hol lesz a következő feladatunk, mi lesz az, amit legközelebb tanulni fogunk. Az élet iskolájában elsősorban a tapasztalat, és az abból keletkező felismerés az, ami fontos. És ehhez a képzéshez teljesen mindegy, hogy mik a gyökereink, a körülményeink, a vallásunk, a nemünk vagy a szociális helyzetünk. Ahhoz, hogy bölcsességet érjünk el, és megvalósítsuk önmagunkat, egyedül az fontos, „hogyan” éljük meg a tapasztalatainkat, csak a viselkedésünk által mutatkozik meg a lelkünk valódi értéke. Egykor, amikor a lelkünk utazása megkezdődött, mi még egy ártatlan egységben éltünk. Mint elfogulatlan gyermek, szabadok voltunk, és egyek Istennel. De „ki kellett mennünk” innen, az individualitásba kellett megszületnünk, a mi igazi tudatos énünkbe. Szükségünk volt a szabad akaratra, és arra, hogy elfelejtsük, egyek vagyunk Istennel. „A fiúnak el kellett hagynia az atyai házat…”, hogy az ellentétek világában a megpróbáltatásokon, a döntéseken és azok következményein át a tapasztalatok útját járja. Csak ez által tudjuk minden egyes alkalommal, a földi világba történő minden új születéssel egyre eredményesebben megvalósítani a szellemi öntudatosságunkat. Úgy a születésünk előtt, ahogy a halálunk után is, tudatos szellemi lények vagyunk. A földön töltött időkben tanuljuk a fizikai testünket úgy fejleszteni, hogy a szervezet képes legyen egyre jobban megérteni a lelkünk sugallatait. Emberi létünk egyik fontos célja, hogy a szellemnek, a mi magasabb énünknek is helyet adjunk az életünkben, hogy mint az Ég küldötte egyre tudatosabban éljük és sugározzuk a szeretetet a Földön.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
