2018. december 1.
A sugárzó energiák körülölelnek minden életet
A végtelen univerzumunkban mindent körülölelnek a fény sugárzó energiái. És ezek az energiák kísérik a lelket még akkor is, mikor már újra készen áll arra, hogy a Földön az élet útjait járja. Mert semmi sem létezik ezen a nagy lüktető életerőn kívül – semmilyen történés, semmilyen tapasztalat, semmilyen idő. A szeretetnek ez a kozmikus szívverése kíséri és védi az életet mindig és mindenhol. Így vezetik mindennapi lépteinket is a nagy fénylények, az ég isteni küldöttei, akik mindent átfogó energiájukkal erősítenek minket. De ők a fény követei is, akik időről időre új gondolatokat adnak nekünk, ezzel ösztönözve az emberiséget arra, hogy megtegye a következő tanulási lépését.
Az emberiség történelme a nagy küldöttek történelme is egyben, akik az emberi válságok óráiban elhagyják rejtett lakhelyüket, hogy vezessék és segítsék az emberiséget, és útjuk egy újabb szakaszába kísérjék őket. Az emberiségben mindig is mélyen gyökerezett a hit, hogy a szellemi valóság világából megjelenik egy nagy tanító, egy megmentő, egy próféta, egy isteni képviselő, mihelyt az embereknek égető szükségük van rá. És el is jöttek, időről időre, különösen a szükség óráiban. Különböző neveket viseltek, különböző üzeneteket közvetítettek, és mégis mindannyian ugyanazt a valóságot, a szeretetnek ugyanazt a törvényét tanították – csak épp mindig az adott kor és embercsoport képeivel és szavaival. Ma is várjuk az égi hírnököt, hogy kivezesse az emberiséget egyre mélyülő válságából. Az emberiség kaotikus viszonyai mára elérték azt a szintet, ami már az élet minden területén szenvedést okoz: a családi életben, az üzleti viszonyokban, a vallási és politikai csoportokban, és a nemzetközi kapcsolatok teljes területén. Az emberek és nemzetek között bizalmatlanság uralkodik, fanatikus ragaszkodás a saját igazunkhoz, és annak kizárólagosságához. Pedig mindannyian a kozmosz gyermekei vagyunk, fénnyel és szeretettel telve. Szívünkben isteni fény ég, mégis különböző elvekért, dogmákért és szavakért harcolunk, mint sok évvel ezelőtt a középkori csatatéren, és közben nem ismerjük fel, hogy minden vallásban ugyanazok az alapgondolatok rejtőznek. Minden vallás a közösségi élet alapvető szabályait közvetíti, az égi atyában való hitet tanítja, és a bizalmat, hogy az atya szeretete mindig és mindenkit kísér. Hány és hány vallást éltünk már meg! Korunk első nagy vallása már Kr.e. 4000 és 2000 között létrejött, még az újkőkorszak megalitikus kultúrájában, halottkultuszként, a halál utáni életbe vetett hit megnyilvánulásaként. Ennek bizonyítékai a megalit sírok (görögül: nagy kő), melyeket dolmen (keltául: kőasztal), vagy sírfolyosó formájában építettek. A leghíresebb kőkör még ma is megtalálható a Salisbury melletti Stonehenge-ben. A továbbélésbe vetett hitnek ezen formái Írországból kiindulva egész Európán, majd a Földközi-tengeren át eljutottak Észak-Afrikába, Kisázsiába, Kínába, Japánba, végül Dél-Amerikába és a Húsvét szigetekre is. De a hit sokféle formája mellett is feltámad bennünk időnként a vágy, hogy a „keresés” útjait, a „belső ösvényeket” járjuk. Mert ha ez a belső vágy előtör a mélyből, a lelki ÉN-ünkből, akkor már nem csak hinni akarunk, hanem készen állunk arra is, hogy a tudás ösvényére, a megértés útjaira lépjünk. Ezzel egy teljesen új szakasz kezdődik az életünkben, és felismerjük, hogy ezen a tudást kereső úton már milyen sokan jártak – már a rég letűnt időkben és korokban, a legkülönbözőbb kultúrákból és fajokból is. Felismerjük, hogy minden vallás mindig is a tanítás lényegét, az ősi misztériumok tudását, az élet kozmikus törvényeit közvetítette a „felsőbb iskolájának” a legfelsőbb szintjén. Így felismerjük azt is, hogy egyetlen mitológiai történet, vagy a különböző népek hagyományaiban található esemény sem puszta kitaláció, hanem egy valódi és fontos tapasztalat. Ezért nem szabad egyetlen egyiptomi papiruszt, indiai „ollát”, asszír agyagtáblát, héber tekercset vagy bibliai írást sem szó szerint olvasni vagy értelmezni. Ezek mindig példabeszédek, szóba öntött szimbólumok. Mert a különböző népek vallástörténelme mindig is szimbólumba öltöztetve jelent meg, sosem közvetlenül kimondva. Minden gondolat és érzés, minden tudás és korábbi tapasztalatokból szerzett ismeret példabeszédekben lett feljegyezve. Minden, az emberiséget ma is kísérő vallás – a korai megalit kultúrák, az ősi kínai és indiai tanítások, a hindu és zoroasztriánus, a káldeus és az egyiptomi vallások, a buddhizmus, az iszlám, a judaizmus és a kereszténység – ugyanabból a közös, univerzális tőből ered. Minden nagy bölcs, az ég összes hírnöke mindig ugyanazt a kozmikus tanítást közvetíti, ha különböző szavakban, képekben és szimbólumokban is, szüntelenül biztosít minket arról, hogy: „Határtalan erő és szeretet kíséri örökké és szakadatlanul életünket, és nekünk csak bíznunk kell benne.”
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
