2018. október 1.
Az ÉN mint személyiség
A személyiség szó a görög PERSONA kifejezésből ered, ami álarcot vagy alakot is jelent, melyet egy színész felvesz, hogy eljátsszon egy szerepet. Mi azonban annyira azonosulunk a szereppel, amit személyiségünk magára ölt ebben az életben, hogy hajlamosak vagyunk azt tartani az igazi ÉN-ünknek is. Ezért életünk legnagyobb harcait akkor éljük meg, mikor az ÉN mint lélek és az ÉN mint személyiség különbségei szemben állnak egymással. Hosszú az út, amíg testünk és személyiségünk igazán „használható” segítője lesz a lelkünknek. Mert végtelen sok időn keresztül vagy csak a gondolatok, vagy csak az érzések dominálnak az életünkben, vagy pedig a kézzelfogható és látható eredményeket tekintjük a legfontosabbnak. De ha lényegünk egyik oldalát túlságosan kihangsúlyozzuk, az fog uralkodni az életünk többi részén is. Így nem csoda, hogy lelkünk energiáinak sok ezer évre van szüksége, míg a testünk és személyiségünk a lelkünk megfelelő „képviselőjévé” válik.
Az élet úgynevezett válságai valójában lehetőséget jelentek, hogy elengedjük azokat a régi, még magunkkal hozott kívánságokat, félelmeket és szokásokat, amelyekhez még mindig túl erősen ragaszkodunk. A sors ezen a módon támogatja és teszi lehetővé az újrakezdést. Legkésőbb életünk közepe felé segít felismerni, hogy ideje meghallani lelkünk belső, halk hangját, és végre a tervezett irányba elindulni. Egyértelmű, hogy amíg a tudatalatti érzéseinkben az elmúlt idők képei, a volt társadalmi helyzetünk emlékei és szokásai élnek, addig nehezünkre esik a változás, és mindannak megértése és elfogadása, amit az élet követel tőlünk. Így magunkba építjük az emlékeinket, és egyszerűen szükségszerűségként vagy kívánságként éljük meg őket. Csakhogy ezek a kívánságaink és szükségleteink nincsenek kapcsolatban a lélek energiáival, ezzel pedig elzárjuk magunkat attól az éltető erőtől, az életnek azoktól az energiáitól, amik a mostani megtestesülés témáit magukban foglalják. Így könnyen érthetővé válik, hogy ezek milyen sokféle problémát okozhatnak az életünkben, és az energia hiányának következményei a testre is hányféle módon kihathatnak. De micsoda ajándék az, hogy mi újra és újra, ezer és ezer életen át, lehetőséget kapunk a változásra, a fejlődésre. Minden következő életünkben személyiségünk alapját az elmúlt életek már megélt és magunkkal hozott tapasztalatai alkotják. Mert fejlődés, csak változás által jöhet létre. És a valódi változás azt jelenti, hogy készek vagyunk meg-változni, mássá válni. De ez a „mássá válás” tudatos folyamat kell, hogy legyen, annak tudatossá tételével, hogy min vagyunk készek változtatni. Mint lélek, ezért is választunk testet a következő földi életünkhöz egy olyan családban, amelynek legerősebb jellemzői megegyeznek azzal a témával, amin változtatni szeretnénk. Hiszen minden családnak megvan a maga erőssége és gyengéje. A nevelés és a számunkra mutatott példák pedig annyira fel tudnak erősíteni bennünk egy magunkkal hozott mintát, hogy azt felismerve készek leszünk végre elengedni. Ez az oka annak, hogy akár több inkarnáción keresztül is, újra és újra ugyanabba a családba születünk. Minden új élet lehetőséget ad, hogy a meglévő tapasztalatokat új képességekkel, új értékekkel egészítsük ki. Ha egy életben úgy érezzük, mintha mindig csak a „sarokban állnánk”, és teljességünknek csak egy részét élnénk meg, akkor lehet, hogy a sors épp arra kér minket, hogy életünknek ezt a „sarkát” változtassuk meg. Vagy ha egy hosszú, csendes időszak után „főszerepet” kell vállalnunk, az is egy tanulási folyamat, melyen keresztül fontos és az utunkon továbbvezető tapasztalatokat és képességeket gyűjtünk. A sors arra tanít minket, hogy merjük élni az életet éppúgy, ahogy elfogadni azt is, ha az akaratunkkal szemben áll. Meg kell tanulnunk előlépni, de visszalépni is, hogy kibontakozzon bennünk a bátorság és az alázatosság is. Minden új tapasztalat új minőséget hoz létre bennünk, így utunk egyre inkább alkotó úttá válik, és egyre inkább az örök Énünk irányába halad. Így érünk el egy belső egyhangú csengést, tölt el minket egyre inkább a sugárzó fény, és leszünk egyre tudatosabb tagjai azoknak, akik a földön a szeretet útját építik.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
