2018. január 1.
Új korszak ébred napjainkban
A kozmikus óra ketyeg, és másodperceinek ütéseire az egész világ reagál. Szinte észrevétlenül éljük meg a kibontakozó újat, ami egy új energiamezőt hoz létre a Föld körül. Már az Ég nagy „Lényei” is a „közelben” vannak, hogy az új utainkon kísérjenek minket. Egy ébredő, új világban élünk, és új felfogásmódot keresünk ennek az időszaknak a jobb megértéséhez. Így azt is felismerjük, hogy az új elsősorban bennünk akar megvalósulni, ehhez pedig saját mélységeinket kellene feltárnunk, és saját magunkat kellene újfajta módon megtapasztalnunk. A megállás, a csend, a „befelé fordulás” teremti meg azokat a pillanatokat, amikor nemcsak a saját – még nem hátrahagyott – múltunkkal, de az előttünk álló bizonytalannal is találkozhatunk.
Ennek az évezrednek az elején elsősorban elengedni tanulunk. Ha a megszokottat hátrahagyjuk, akkor már az újra készülünk fel, mindarra, ami ránk vár. Otthonunk, a Föld, eközben tovább növekszik, változik, és magasabb rezgéseivel új partokra akar vezetni minket. Az ősi írások az előttünk álló időt „Aranykorszak”-nak nevezik. Ám amíg a mostani arannyá válik, addig még sok mindent kell megváltoztatnunk.
Ma régi és új gondolatok feszülnek egymásnak, ami ellentétet, nyugtalanságot és átalakulást idéz elő. Az élet, a fejlődés előrehaladást követel, és csak akkor okoz fájdalmat, ha ez nehezünkre esik. Maga a természet mutat nekünk példát az évszakok évente ismétlődő körforgásával, a fény és a sötétség ciklusaival, az újra és újra megszülető pompán keresztül, hogy a mulandóság és a halál csupán külső változás, ami által megszülethet az új.
Egyáltalán nem könnyű felismerni és elfogadni a fény és a sötétség sajátos együttállását. A teljességhez vezető első lépés a saját „tökéletlenségünkkel” való szembesülés. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha készek vagyunk elengedni a saját magunkkal szemben támasztott tökéletesség iránti igényünket, ha felhagyunk azzal, hogy elkülönítjük magunkat, és azt gondoljuk, jobbak és tehetségesebbek vagyunk, mint mások, és több jogunk van az életben, mint azoknak, akik szemben állnak velünk.
Csak ha többé már nem egyenlőtlen félként tekintünk másokra és magunkra, és az ebből fakadó hamis kép már nem zavarja össze kapcsolatainkat – legyen szó akár párkapcsolatról, politikáról, gazdaságról vagy hitbeli kérdésekről –, csak akkor leszünk képesek tisztábban látni az előttünk álló utat.Már évezredek óta próbálunk egy hibátlan és tökéletes képet mutatni kifelé, ami egyezik annak a közösségnek az értékeivel, ahova tartozunk. Hisz árulásnak számít, és az egész közösség számára megvetendő, ha egy tagja nem tartja tiszteletben a „külső viselkedés” előírásait. Így alakultak ki a kettős értékrend, a látszatházasság, vagy az álvallásosság szokásai is. Ezért van szükségünk ellenséges csoportokra, „gonosz” emberekre „gonosz” tettekkel, akiket aztán fennhangon bűnösnek kiálthatunk ki, hogy ezáltal saját „látszólagos patyolattisztaságunkat” még határozottabban kifejezésre juttathassuk.
A megnyilvánuló élethez mindig két pólusra, szembenállásra van szükség. Földünkön az élet csak ezen a mágneses rezgésmezőn belül tud kibontakozni és növekedni. Minél többet haladunk előre az új korszak szellemében, annál világosabban ismerjük fel, hogy az, amit bevonzunk, már eleve bennünk van, és fordítva. A tapasztalatok is egyre inkább rámutatnak, hogy saját magunkat is csak egy szemben állón visszatükröződve ismerhetjük meg – függetlenül attól, hogy ezt egyénként, csoportként, nemzetként éljük meg, vagy egy inkarnációban lévő lélekként, ami kozmikus szellem-pólusával áll szemben.
Az új energiák ösztönöznek minket arra, hogy erőfeszítéseket tegyünk a testvériségért, az igazságosságért és az egyetemes együttműködésért. A Vízöntő egyre erősödő energiái minden szinten fokozzák az ellentétpárok – mint pozitív-negatív, férfi-nő, lélek-test, fény-sötétség – közötti vonzást, hogy megismerjük és kapcsolatba lépjünk az „Új”-jal, az „Ismeretlen”-nel, az „Idegen”-nel.
A vonzás törvénye az élet őseredeti kiváltó oka, az egyesülés iránti örök vágy. Ez az impulzus, ami most ennyire erős hatással van ránk, nemcsak új nemzetközi szövetségeket hoz létre, de mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy kapcsolatot teremtsünk, és megismerjünk új és ismeretlen országokat, népeket, vallásokat.A szellemi energiák erősebb áramlása lehetővé teszi és támogatja az újjáalakulás folyamatát. Sok ember spirituális értelemben már felébredt, így az ősi tudás is lehetőséget kap arra, hogy újra megjelenjen. Azok is sokan vannak, akik a megerősödött spirituális segítség által felismerik, hogy a szeretet a legnagyobb erő az életben, és készek az életet teljesen új módon megérteni.
Hány és hány szinten éltük már meg az élet kettősségét, így a következő célunk már az egység lehet. Az individualizmus volt az, amit feltétlenül el akartunk érni, most pedig – az egyéni képességeinkkel felvértezve – már készen állunk arra, hogy egy nagyobb közösségben működjünk együtt, és saját részünkkel járuljunk hozzá a teljességhez.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.
