2017. május 1.

Az élet törvénye a változás III.

Ha a múltunkat ismerjük, megértjük a mát is. Vallás és spiritualitás Az emberiség fejlődését nagy vallások kísérik, melyek kialakulása az emberiség különböző fejlődési korszakaiban és különböző földrajzi helyein történt, ami érthetővé teszi a különféle ábrázolásmódokat, és az eltérő szokásokat, szertartásokat. De ha különbözőek is a dogmák és a rituálék, ezeknek a nagy különbözőségeknek mégis közös és univerzális eredete van. Egyetlen vallás sem „alapítójának” hittartalmából áll, hanem az összes nagy vallás ugyanahhoz a kozmikus eredethez, ugyanahhoz az esszenciához, ugyanahhoz az egyetlen univerzális Istenhez kapcsolódik.

De az örök tanítások minden nép számára mindig is kizárólag szimbólumokba öltöztetve jelentek meg, sohasem közvetlenül kifejezve. A témák minden nagy világvallásban csak szimbólumokon keresztül kerültek bemutatásra, mert ezek mindig ugyanazok a gondolatok, mint amik már a történelem előtti idők óta rejtett formákban magukban foglalták a misztikus tudást. Ezért egyetlen mitológiai történetet, egyiptomi papiruszt, indiai „ollát”, asszír agyagtáblát, héber tekercset vagy keresztény bibliát sem szó szerint kellene olvasni és érteni. És mégis, egyre inkább szó szerint értelmezik őket, ami által a szimbólumok valódi jelentése az idők folyamán már feledésbe is merült.

Minden vallásnak fontos tanító és vezető feladata van, és ezzel együtt „anyafunkciója” is. Csak az a nehéz feladat – épp ahogy minden anyának is –, hogy a felnövő gyerekekkel szemben is igazságosak legyenek. Mert az idők változnak, és az idő múlásával minden vallásnak át kell mennie azokon a szükséges változásokon, amelyek elkerülhetetlenek akkor, ha egy tanító vallás egy változó világban is szeretne feladatainak megfelelni.

…de időnként úgy tűnik, mintha minden vallás csak az anyagba zárt lélek vágyakozása lenne az elveszettnek tűnt mennyei világok után. Mert ahogy a fehér fénysugár elveszíti saját jellegét, ha egy prizmán keresztül különböző színekre bomlik, úgy az isteni igazság sugara is elveszíti azt, az emberi értelmezés és a legkülönbözőbb vallásokban való felosztottsága által. A tiszta fénynyaláb egy örök igazságot jelenít meg, de színekre bontva idővel ezt az igazságot egyre inkább elfedik az emberi tévedések és tökéletlenségek formái.

Az egység gondolata, a szellem, a lélek és a test összetartozása az őskereszténységben még tudatos volt. Az emberi háromság gondolatát Pál apostol is megemlíti a leveleiben. De később, a római vallás által, az ember már csak a test és a lélek kettősségére redukálódott. Ettől kezdve az ellentétek világában már csak fény és árnyék, egyházi és világi hatalom létezett. Az emberiség isteni eredetét már nem tanították, csak az úgynevezett „bűnbeesést”, ami által az emberiség még a Teremtőjéhez való kapcsolatát is elvesztette. Ezért „száműzetésben” kell élnie, ahonnan visszaút csak a kiérdemelt kegyelem által lehetséges.

A megújulás ideje az úgynevezett „sötét középkorban”, a 15. évszázad vége felé kezdődött, amikor a papság és a nép tömegei is elkezdtek több jogot követelni maguknak az egyháztól és a államtól. Mert az egyház mellett már régóta a királyok is a hit őrzői voltak. A vallás az emberek gondolkodását is befolyásolta, a kor tanítása pedig az volt, hogy az ember áll a mindenség középpontjában, és vagy elnyeri az üdvösséget, vagy örökre elkárhozik.

Ám az új idők felismerései megingatták a fennálló világképet. Kopernikusz megcáfolhatatlan bizonyítékokat hozott fel arra, hogy sem a Nap, sem a bolygók nem a Föld körül keringenek (amit egyébként Arisztharkosz már Kr. e. 3. évszázadban tanított). Ezzel Földünk egy kis és jelentéktelen bolygóvá vált, ami csak a sok nap egyike körül kering, ami pedig szintén csak a galaxisok milliárdjainak egyikéhez tartozik. Az emberiség ezzel elvesztette azt az elképzelését, hogy ő áll a világ középpontjában. A történésekért sem lehetett többé már pusztán Istent vagy az Ördögöt hibáztatni, ezért az emberiség elkezdett egy újfajta megértést, újfajta kapcsolatot keresni Istenhez.

A felébredés ideje az az idő, amikor készen állunk saját felelősségünket felismerve a tudás és megértés ösvényére lépni. A felnőtté válás ideje pedig az, amikor egy egészen új útszakasz kezdődik. Mert az „élet”, ha készen állunk, válaszol, és lehetőséget ad a tanulásra. Az igazán „keresőket” mindig – minden kultúrában, korszakban és fajban – képezték és oktatták az ősi misztériumokról és az élet kozmikus törvényeiről szóló tanításokon keresztül. Így az ősi bölcsesség, a kozmikus eredetünkről és örökségünkről való tudás mindig, minden nagy vallásban megtalálható volt, ám csak a felső „kamrákban”, a nyilvánosságtól elzárva, az ősi bölcsesség szimbólumnyelvén. És ez a lehetőség az emberiség számára mind a mai napig nem veszett el.

A spirituális tudás a kozmosz törvényeit közvetíti, vagyis az élet ritmusáról szóló tanítás. Ezáltal tanuljuk meg felvállalni saját felelősségünket, és felismerjük azokat az útkereszteződéseket, amelyekben életünket egy még erősebb fénysugár érintheti meg. Ezek azok az idők, amikor elkezdjük feltenni magunknak a kérdéseket: Mit is akarunk valójában, hova tartunk, és kik vagyunk egyáltalán? A spirituális tudás lehetővé teszi, hogy az életet újfajta módon értsük meg, tudásszomjunk felébred, és elkezdjük keresni a „Fehér Fényt”.

De hamar észrevehetjük, hogy a tudás spirituális útjainak is éppolyan sok, egymástól eltérő színe van, mint a hit útjainak. A spirituális tudás is – a mindennapjainkhoz vezető úton – már sok új „ruhát” kapott. Most már csak az a kérdés, hogy melyik illik ránk, melyik tud minket továbbvezetni, melyik szín egyezik meg a mi saját fényszínünkkel. Erre azonban senki más nem adhat választ, csak saját tudatunk.

Az út hosszú, de egyszer felismerjük, hogy a vallás az Istenbe vetett hitet és szeretetet közvetíti, a spiritualitás pedig az Istenről szóló tudást, a kozmosz törvényeiről való ismeretet, és az élet értelmét tanítja.

Ám a hit és a szeretetre való képesség az az alap, amelyen a tudás bölcsességgé válhat.

Eva Gostoni

  • spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.

IMPRESSZUM

Copyright © Eva Gostoni · HUM-Verlag · Steinstrasse 56 · CH-5406 Rütihof-Baden. Amennyiben más megjegyzés nincs megadva, ennek a honlapnak minden tartalma Eva Gostoni tulajdonát alkotja.

FELTÉTELEK

A szövegek, képek és grafikák a szerzői jog hatálya alá esnek. Minden jogot fenntartunk. Nem vállalunk felelősséget olyan idegen oldalak tartalmáért, amelyek ezen az oldalon keresztül kerülnek letöltésre.

KÖZÖSSÉG

 

Copyrights © 2015. Eva Gostoni | Minden jog fenntartva | W3layouts