2017. január 1.

„És mégis forog a Föld...”

és ami minket körülvesz, az egy születendő világ, ami a maga csiszolatlanságában évmilliók óta pezseg, folyamatosan változtatva az arcát. De vajon bennünk mélyen ez másképpen fest? Hányféle testen és hányfajta terven keresztül próbáltunk már meg teremtő támogatást nyújtani ennek a világnak? Hányszor és hányszor gyakoroltuk már az átalakulást, és éltük meg a győzelem örömét, ahogy a vereség fájdalmát is? Hányféle utat jártunk már végig, mire tudatosult számunkra, hogy egy isteni erő lakozik bennünk, ami világunk alakulásával szorosan összekapcsolódik? Mert nemcsak fizikai testünk áll ugyanazokból az elemekből, mint a Föld a talpunk alatt, de finom anyagú síkjaink is összefonódnak a Föld magasabb síkjaival és – egyfajta állandó cserélődés által – a léleknek ugyanazt a célját követik.

A Halak-kor energiái már kezdenek elhalkulni, így mi már egyre inkább a küzdelmi időszak végét és az új impulzusok növekvő elfogadását fogjuk megélni. És nem is minden átmenet ilyen nehéz, csak az, ami jelentős ciklusok között történik, amelyek eltérő értékeikkel egymásnak feszülve forradalmakat, természeti eseményeket és általános változásokat váltanak ki. A ciklusok ilyen jellegű csomópontjainál óriási ellenáramlatok találkoznak, és ez képes egy egész rendszert kibillenteni az egyensúlyából.

Az emberiség történetének egyetlen korszakában sem volt még ez nyilvánvalóbb, mint napjainkban. Már több mint kétezer éve élünk a Halak-energiákban, melyek a családhoz és otthonhoz való nagy ragaszkodást erősítették, ám ezek az energiák most csillapodnak és egyre egyértelműbben lépnek elő a Vízöntő-törvényei, melyeknek alapértékei a csoportdinamikán és az egyéni felelősségen nyugszanak. Ebből fakad az eltérő ideálokért folytatott harc. Így ütköznek meg és küzdenek egymással minden területen a különböző alapelvek képviselői. Az elmúlt évszázad háborúi vajon már nem két ellentétes energia közötti végső nagy harc kezdetét jelezték?

Az ilyen helyzetek az évezredek folyamán mindig akkor ismétlődnek meg, amikor új, erős energiák megváltoztatják az életet a Földön. És ezek az új energiák megtestesülésre sarkallják az olyan lelkeket, akik a már meglévő adottságaik és képességeik által lehetővé teszik az új megvalósulását. Ennek megfelelően feladatokat is kapnak: hogy alkossanak csoportokat, dolgozzanak együtt másokkal, és szálljanak síkra az új érdekében.

Ám az új ciklussal érkező lelkek először is azzal a kihívással szembesülnek, hogy teljesen át kell alakítaniuk a gondolkodásukat. Mert a meglévő képességek ugyanúgy magukkal hozhatják a kiváltságosság és egy különleges helyzet kívánságait is, ami viszont az új időszakban többé már nem használható. Sok ember hoz nagy tudást magával, amit azonban még egy másik időminőségben szerzett, és amit most a korszak értékeinek megfelelően újra meg kell értenie és újfajta módon kell értelmeznie. És ez nem követel kevesebbet, mint a személyiség teljes átalakulását, mivel a múlt megszokásai az új utakon már nem járhatók.

Nehéz sors kísérheti végig az olyan életeket, melyekben a régi, még mindig belső támaszt nyújtó igazságok kérges burokként fogják át a lelket. Ám egyáltalán nem fontos, hogy mennyi időre van valakinek szüksége ahhoz, hogy régi burkát lehántsa magáról. Sokszor egy egész élet kizárólag csak arra szolgál, hogy megtisztuljunk, és előkészüljünk egy olyan feladatra, amit lehet, hogy a lélek majd csak egy következő földi életben fog tudni átvenni.

Csoda-e hát, ha az átalakulás időszakában, amikor felhangzik egy új, korszakos lépésre hívó gongütés, minden sík és minden elem – akár mélyen bennünk, akár kint a nagyvilágban – rezgésbe jön? A szoros egymáshoz tartozás – ember és Föld között – még sosem volt erősebben érezhető, mint most. Mintha az anyag emlékeztetne rá minket, tudatosítaná számunkra, hogy mi marcangol és tesz minket boldogtalanná belül. Mert mi nemcsak a külső vizeket szennyezzük be, nemcsak a levegővel bánunk meggondolatlanul, de nem vigyázunk sem a Föld testére, sem a sajátunkra.

A mostani időszak tanít minket, és lehetőséget ad arra, hogy a világot és önmagunkat újfajta módon értsük meg. Az Ég és a Föld segít bennünket, hogy végre felismerjük: a Föld szívdobogása csak saját szívünk dobbanását visszhangozza vissza.

Eva Gostoni

  • spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.

IMPRESSZUM

Copyright © Eva Gostoni · HUM-Verlag · Steinstrasse 56 · CH-5406 Rütihof-Baden. Amennyiben más megjegyzés nincs megadva, ennek a honlapnak minden tartalma Eva Gostoni tulajdonát alkotja.

FELTÉTELEK

A szövegek, képek és grafikák a szerzői jog hatálya alá esnek. Minden jogot fenntartunk. Nem vállalunk felelősséget olyan idegen oldalak tartalmáért, amelyek ezen az oldalon keresztül kerülnek letöltésre.

KÖZÖSSÉG

 

Copyrights © 2015. Eva Gostoni | Minden jog fenntartva | W3layouts