2016. augusztus 1.
Az önfelismerés
A hétköznapi Énünkről, amellyel együtt élünk, és olyan jól ismerni vélünk, tulajdonképpen nagyon keveset tudunk. Ennek az az oka, hogy a személyiségünk duális, azaz kettős felépítésű, és a benne elsődlegesen megnyilvánuló vágyak és szenvedélyek a természet alacsonyabb birodalmain át vezető hosszú utunk során alakultak ki. Így ha életről életre testet öltünk a Földön, a vágyra való hajlamaink még újra és újra kifejezésre jutnak. Az Én másik oldalán viszont egyre inkább kialakul bennünk egy gondolkodási képesség, aminek következtében egy belső harc áll elő, amely annál erőteljesebbé válik, minél átfogóbb lesz a gondolkodási képességünk. Mert a fejlettebb értelem vagy a magával hozott vágyai megvalósításáért küzd, vagy azt egyre sikeresebben győzi le. Így a jelenlegi evolúciós állapotunkban az Énnek való engedés és az Én feletti uralom, a lényünk állati és isteni mivolta között, keressük az utunkat. A világ jelenlegi állapota is egyértelműen mutatja ezt a helyzetet. A népek ugyan a béke, a nemzetközi testvériség és az együttműködés eszményeiről beszélnek, de még mindig fontos szerepet játszik a kapzsiság, a tudatlanság és az önös nemzeti érdekek harsány hangja. Ha egyszer már kibontakoztattuk magunkban a tudat új képességeit, a természetünk erői sem fognak tudni tovább uralkodni rajtunk, de mindaz az érzés sem, aminek ma még annyira alá vagyunk vetve. Mert ha már az Énünk mesterévé válunk, kialakul bennünk az a fajta önfegyelem, amely lépésről lépésre változtatja a jellemet is. Tehát ha egyszer már felismertük, hogy csakis magunknak köszönhetjük mindazt, amivel szembesülünk, akkor véget fog érni az önsajnálat időszaka, és bátorság, akaraterő és kitartás lép a helyébe.Hosszú időn keresztül azt is hittük, hogy ha magas eszményeink vannak, akkor elég azt csak hinni és kérni, aztán majd magától megvalósul. De lassan végére ér a csak hit és az ahhoz tartozó passzív, várakozó magatartás időszaka. Elkezdődött a felnőtté válás korszaka, ami azt jelenti, hogy már nemcsak a megszerzett önállóságunkra kell büszkének lennünk, hanem fel is kell vállalnunk az ezzel járó felelősséget. Ezáltal változtatjuk az eszményeinket tettekké, ami nem jelent mást, mint a spirituális élet mindennapi lépéseit.
Az öntudat önismeretet jelent, azt, hogy tudatára ébredünk önmagunknak, mint egyéniséggel bíró lénynek, amely a jelleme és a sajátosságai révén minden más lénytől különbözik. A tudatosodás által nyílik meg a lehetőségünk arra, hogy felismerjük, milyen kapcsolatban állunk valójában az élettel és a többi emberrel. Mert miközben találkozunk az Énünkkel, annak a lehetőségnek is a tudatára ébredünk, hogy megváltoztathatjuk és fejleszthetjük önmagunkat, hogy a saját céljainkat el tudjuk érni. Tehát a megszerzett öntudat által először válik igazán tudatossá a valóban szabad akaratra való képességünk. De ha ezt egyszer felismertük, egyre tudatosabban tudjuk ezt az akaratot úgy az önző, személyes céljaink szolgálatára, mint a belső hang hívásának a követésére, felhasználni. Így ezekben a döntésekben tükröződik az emberi evolúció harca. Hisz a kibontakozás és az ezzel összefüggő képességek csak belülről, a mindennapi szükséges döntéseken keresztül tudnak növekedni. Hosszú időn át ingázunk a különböző tapasztalatok között ide-oda, míg végül elég erőssé válunk ahhoz, hogy tudatosan hozzuk meg a döntéseinket.
Ez a Föld az otthonunk, és még sokáig az is fog maradni, mert ő az, aki segíti a spirituális és az intellektuális evolúciós utunkat. És a világnak minden segítségre szüksége van, amelyet az erős lelkek nyújtani tudnak. Tehát fontos, hogy a tévedéseink és a gyengeségeink ne bátortalanítsanak el minket, és újra és újra tovább folytassuk erőfeszítéseinket. Mert ha egyszer képessé válunk arra, hogy kiszabadítsuk a gondolkodásunkat az elavult felfogások béklyóiból, és jobban odafigyelünk a szellem belső hangjára, hatalmas felismerésekben lesz részünk! Mindenekelőtt meg fogjuk érteni, hogy sohasem vagyunk egyedül, hogy az idősebb testvéreink, mindig mellettünk járnak az úton.
Eva Gostoni
- spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.