2016. április 1.

„Mindannyian testvérek, és ugyanannak az embercsaládnak a tagjai vagyunk“

Az idő állandóan halad tovább, és már a 21. században élünk. Egy új idő viszont mindig új valóságot is hoz magával, és ezt az új valóságot el is kell fogadnunk. Mert ha egy új valósággal szemben, az érzékeléseink még a régi gondolkodásmódban állnak, akkor ebből a kettősségből számtalan szükségtelen probléma adódik. Tehát meg kell tanulnunk az új valósággal összhangban cselekedni, különben szakadék keletkezik az érzékelésünk és a valóság között, ami által a legnagyobb erőfeszítésünk is eredménytelen lesz. De úgy gondolom, hogy azért már egy komoly érdeklődés ébredt fel, a Föld felmelegedése és a környezetvédelem témái iránt, ami egy nagyon reményteljes jel. Végre foglalkozunk az egyetlen otthonunkkal – a mi bolygónkkal. Mert ezzel törődni nemcsak a kormányok feladata, a földünkért az egész emberiség felelős, vagyis minden egyes gyermeke a földnek. De a háborúk, a sok kiömlött vér, beleégnek a gondolatainkba, és a képek megragadnak minket, viszont a környezetet érő ártalmakat, a globális felmelegedésből adódó éhínséget, látszólag még észre sem vesszük. Így láthatatlanul halad, hónapról hónapra a pusztulás. De ha már légzési nehézségeink és szemproblémáink lesznek, mindenekelőtt a gyerekeknek, késő lesz. Ez tehát egy nagyon komoly téma, és a hétmilliárdot számoló emberiség minden egyes tagja kell, hogy foglalkozzon a természet témáival, és ez a mindennapi életünk részét kell, hogy alkossa. Végig kell gondolnunk, hogy ha ezt vagy azt teszem, mi lesz annak valamikor a hatása? És ha ma még, csak mint egyetlen ember teszek is valamit, egyszer majd tízen, vagy százan, vagy százezren fogják ugyanazt tenni… Mert a változások mindig az egyes embereknél kezdődnek, és onnan terjednek el tovább.

Én, akárcsak a kollégáim, még a 20. századhoz tartozom. A mi időnk már lejárt, az életünk csaknem véget ért. A 21. század generációja viszont még az útja kezdetén áll, és tényleges esélye van arra, hogy megváltoztassa a világot. Hisz mindenki boldog akar lenni, és el akarja kerülni a szenvedést. Ehhez azonban szükség van arra, hogy sokkal több szeretet és együttérzés éljen bennünk, hogy komolyabb lépéseket tegyünk a környezet megóvása érdekében, és alkalmazkodjunk a változásokhoz. Egyre több bizonyítékot találnak már a tudósok is arra, hogy a szeretet, az együttérzés és a megértés gyakorlása pozitív hatást gyakorol a testi egészségünkre és közérzetünkre. Az emberiség egyénekből áll, és a világ csak akkor lesz békésebb és boldogabb, ha az egyes emberek belső világa is békésebb és boldogabb lesz.

De én optimista vagyok, és úgy gondolom, hogy az emberi természet alapvetően pozitív beállítottságú… csak az fontos, hogy mindig az emlékezetünkbe idézzük, hogy alapvetően mindannyian egyenlők vagyunk, hogy valamennyien testvérek, és ugyanahhoz az embercsaládhoz tartozunk. Mindannyian ugyanúgy születünk, és ugyanúgy halunk is meg. És ahelyett, hogy méltatnánk mindazt, amiben hasonlítunk, arra hajlunk, hogy csak a különbségeket hangsúlyozzuk, mint a nemzeti hovatartozást, a különböző hitvallást, az anyagi helyzetet vagy a műveltség fokát, ezek pedig igazán csak másodlagos jelentőségűek. De így felosztjuk az emberiséget a „mi” és az „ők” csoportjára, ami a mai világban, amelyben élünk, igazán nem időszerű.

Az egész emberiség jólétére kell gondolnunk, hisz valamennyien az egy emberiséghez tartozunk, ahhoz a hétmilliárdhoz, akik mindannyian ennek a földnek a gyermekei. És az természetes, hogy különbségek is vannak köztünk, más a vallásunk, a hajunk, a bőrünk színe, különböző országokból származunk, és különböző nyelveket beszélünk, de a problémáink jelentős részét mi magunk teremtjük azzal, hogy a különbségeket hangsúlyozzuk.
De a legnagyobb problémánk, hogy az erős énközpontúság érzései vezérelnek bennünket, és ez az oka a világunkat uraló erőszaknak, gyilkolásoknak és a világszerte elterjedt korrupciónak is. Így azon kell igyekeznünk, hogy az emberiség egységének az érzése erősödjön. Mert ha szeretetteljesebben, elfogadóbban és gondoskodóbban fordulnánk egymás felé, az életünk is értelmesebbé válna. Ha elkezdünk hozzájárulni az egész világ jóllétéhez, értelme lesz annak is, hogy hosszú legyen az életünk.

A Dalai Láma előadása 2016. január 1-én, a Tashi-Lhunpo kolostorban, Karnatakában, Indiában.
A 14. Dalai Láma, a tibetiek szellemi vezetője, 1937-ben született Tendzin Gyatsho néven.

Eva Gostoni

  • spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.

IMPRESSZUM

Copyright © Eva Gostoni · HUM-Verlag · Steinstrasse 56 · CH-5406 Rütihof-Baden. Amennyiben más megjegyzés nincs megadva, ennek a honlapnak minden tartalma Eva Gostoni tulajdonát alkotja.

FELTÉTELEK

A szövegek, képek és grafikák a szerzői jog hatálya alá esnek. Minden jogot fenntartunk. Nem vállalunk felelősséget olyan idegen oldalak tartalmáért, amelyek ezen az oldalon keresztül kerülnek letöltésre.

KÖZÖSSÉG

 

Copyrights © 2015 Eva Gostoni | Minden jog fenntartva | W3layouts