2015. december 1.

Az Isten fény, és a fény az élet és a szeretet

Istent, a legnagyobb fényt és szeretetet, már gyermekkorunkban megtanultuk szeretni, tisztelni és imádni. És ahogy tágult a világunk felismertük, hogy a legnagyobb vezető is, egyben egy még nagyobb egységnek a tagja is. Ezáltal jön létre a földi hierarchia épp úgy, mint a szellemi síkok vezetőinek a hierarchiája, akik egész naprendszerek életeit kísérik. Hisz minden mindennel összeköttetésben áll, és minden élet része egy még nagyobb életnek. Így áramlik a legmagasabb fény is sok síkon át, míg meg tud érinteni minket. Mert a naprendszerünk csak az egyike annak a hét naprendszernek, amelyeknek a szellemi vezetője a Szíriusz csillagképből kíséri és vezeti a szellemi élet fejlődését. De a Szíriusz is csak egy részét alkotja egy még nagyobb közösségnek, amely sok más csoporttal együtt azt a galaxist alkotja, amelyet mi Tejútnak nevezünk. És hány millió galaxis létezik a világegyetemben? És valamennyi egy-egy kerék a létezés számtalan síkjain. A fény, mint kozmikus energia, számtalan napon és csillagon keresztül jut el hozzánk - a végtelen egyetemből – ide, a mi kis földünkre, ahol minden élőlény energiaforrásává válik. De e mögött a fizikai fény mögött létezik még egy spirituális fény is, amit a fizikai érzékszerveinkkel nem tudunk felismerni, de a létezésünkhöz épp olyan fontos, mint a fizikai fény, sőt, még annál sokkal fontosabb is. Mert ez az alapvető életimpulzus, az az erő, képesség és szeretet, amely az egész világegyetemet megteremtette, és állandóan kíséri.

A mi szellemi hierarchiánk vezetője Maitreya, a Krisztus, és Isten első megjelenési formája a fény. Ezt a kijelentést megtaláljuk az emberiség valamennyi vallási és spirituális tanában, amelyeknek valamennyi teremtéstörténete szerint a kezdet, az Isteni Fény volt. De ez az Isteni Fény nemcsak a legmagasabb Teremtő, hanem valamennyiünknek egy része is. Mert a lélek nem más, mint ragyogó, természetfeletti fény. És ez a fénybeli szellem-mag, mely mindannyiunkban benne él, magától az Isteni Teremtőnktől származik, valamennyi élőlény létrehozójától. A régi misztikusok a lelkünket, a bennünk élő „isteni szikrának” is nevezték. De a kérdésünk sokszor: ha ez az isteni fény bennünk él és körülvesz minket, miért nem vagyunk képesek látni? A válasz egyszerű: rossz irányba nézünk! Hisz folytonosan csak a fizikai érzékszerveinkre irányítjuk minden figyelmünket, nemcsak amikor dolgozunk, de akkor is, amikor kikapcsolódunk. Sőt, még amikor megpróbálunk ellazulni, akkor is a gondolatainkra összpontosítunk, amelyek folytonosan a fejünkben keringenek. Így a szellemünk állandóan el van foglalva valamivel, és ezáltal nem jut el oda, hogy érzékelhetné önmagát.

De a már felébredő lélek egyre erőteljesebben tudja érzékelni a „világosság” és a „sötétség” energiáit, és felismerni az abban rejlő isteni törvényeket. Azokat a törvényeket, amelyeknek a helyességét ugyan már érezzük, de még nem egészen értjük. A lényünk mélyén ugyan növekszik már valami, amit leginkább a „bizalom” szóval tudnánk leírni, és ez annak az érzése, hogy mindennek értelme van, és ezáltal célja is. Így tekintetünk fokozatosan elfordul a „csak az élet problémáival való latolgatástól” és a saját lényünkkel szembeni elégedetlenségünktől, abba az irányba, amerre a növekvő bizalmunk sugallatai kísérnek.
Mert a bizalom a kulcs és a kapu, amely képessé teszi a világot, a szellem munkáját megérteni. Mert bízni, elfogadni, hinni és szeretni, valójában ugyanazt jelentik. Ha a bizalmunk, a hitünk, a szeretetünk révén el tudunk fogadni valamit, akkor ebből kiindulva kifejlődhet bennünk a megértés képessége. A bizalomban benne van az az érzés is, amely a kapcsolatunkat a Teremtővel, minden létezés forrásával is megteremti. Ezáltal kezdjük el sejteni is, hogy mit is jelent a Teremtő szeretete, és megérteni az élet oly sok „értelmetlennek” tűnő útjait, amelyek pedig az „élet értelmének” a felismeréséhez vezettek minket.
Ezek a felismerések olyanok, mint a napfelkelte egy átvirrasztott éjszaka után. A figyelmünk végre el tud szakadni a kis énünk apró aggodalmaitól, mert felismertük minden élet összetartozását, és ezzel együtt az élet értelmét. Hisz ezek a felismerések egyben a szeretet tanai is, amelyeket most új módon kezdünk megérteni. De ehhez a megújuláshoz feltétlenül szükséges volt a személyiségünk átalakulása és kifinomulása is.

A fényhez vezető út a szeretet, ami nem az erotikus szerelmet jelenti, és nem is az önmagunkat a középpontba helyező szeretetet, amely a szeretetért cserébe elismerést és biztonságot vár. A szeretet ebben az értelemben a személyek feletti jóakarat, a minden ember felé irányuló együttérzés állapotát jelenti. Az igazi és feltétel nélküli szeretet kifejlődése, egy fontos folyamat a megvilágosodás útján. A világi szeretetnek még szüksége van arra, amit, vagy akit szerethet, a vallásos szeretet már magában foglal minden élőlényt, de a megvilágosodott szeretet egy létezési állapot. Így a szeretet képessége a lehető legmagasabb emberi érték és az emberi létezés értelmének a beteljesülése. Ha nem szeretünk, olyanok vagyunk, mint a virág víz nélkül. Így a túlélésünk ezen a földön attól függ, hogy megtanuljuk-e feltétel nélkül önmagunkat és másokat is szeretni.

Karácsony a fény és a szeretet ünnepe, erősítsen minket ezen az úton!

Eva Gostoni

  • spirituális tanító és írónő gondolatai a fejlődés mindennapjainak lépéseiről, a múltban gyökerező személyiségünkről, a lélek egyre tudatosabb részvételéről az életben.

IMPRESSZUM

Copyright © Eva Gostoni · HUM-Verlag · Steinstrasse 56 · CH-5406 Rütihof-Baden. Amennyiben más megjegyzés nincs megadva, ennek a honlapnak minden tartalma Eva Gostoni tulajdonát alkotja.

FELTÉTELEK

A szövegek, képek és grafikák a szerzői jog hatálya alá esnek. Minden jogot fenntartunk. Nem vállalunk felelősséget olyan idegen oldalak tartalmáért, amelyek ezen az oldalon keresztül kerülnek letöltésre.

KÖZÖSSÉG

 

Copyrights © 2015 Eva Gostoni | Minden jog fenntartva | W3layouts